hír

2023. június 21

WASHINGTON, DC – A gazdasági kényszer napjaink egyik legsürgetőbb és egyre növekvő kihívásává vált a nemzetközi színtéren, ami aggodalmakat váltott ki a globális gazdasági növekedés, a szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer, valamint a nemzetközi biztonság és stabilitás esetleges kárai miatt. Ezt a problémát súlyosbítja az a nehézség, amellyel a kormányok világszerte, különösen a kis- és közepes méretű országokban szembesülnek, amikor hatékonyan reagálnak az ilyen intézkedésekre.

Ennek a kihívásnak a fényében az Asia Society Policy Institute (ASPI) online beszélgetést rendezett „A gazdasági kényszer elleni küzdelem: A kollektív cselekvés eszközei és stratégiái”, február 28-án moderáltaWendy Cutler, ASPI alelnök; és benneVictor Cha, Ázsiáért és Koreáért felelős vezető alelnök, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának elnöke;Melanie Hart, a Gazdasági Növekedésért, Energiaügyért és Környezetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárság Hivatalának Kínáért és az Indo-Csendes-óceáni térségért felelős vezető tanácsadója;Ryuichi Funatsu, a japán külügyminisztérium gazdaságbiztonság-politikai osztályának igazgatója; ésMariko Togashi, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének japán biztonság- és védelempolitikai kutatója.

A következő kérdések kerültek megvitatásra:

• Hogyan tudnak az országok együttműködni a gazdasági kényszer kihívásainak kezelésében, és hogyan valósítható meg ebben az összefüggésben a kollektív gazdasági elrettentés stratégiája?
• Hogyan győzhetik le az országok a Kína megtorlásától való félelmet, és hogyan dolgozhatnak közösen, hogy legyőzzék a félelmet a kínai kényszerintézkedésekkel szemben?
• Hatékonyan kezelhetik-e a tarifák a gazdasági kényszert, és milyen egyéb eszközök állnak rendelkezésre?
• Milyen szerepet játszhatnak a nemzetközi intézmények, mint például a WTO, az OECD és a G7 a gazdasági kényszer megelőzésében és leküzdésében?
  

  Kollektív gazdasági elrettentés

  Victor Chaelismerte a probléma súlyosságát és káros következményeit. Azt mondta: „A kínai gazdasági kényszer valós probléma, és nem csak a liberális kereskedelmi rendet fenyegeti. Ez fenyegetést jelent a liberális nemzetközi rendre” – és hozzátette: „Arra kényszerítik az országokat, hogy döntsenek, vagy ne döntsenek olyan dolgokban, amelyeknek semmi közük a kereskedelemhez. Olyan dolgokkal kapcsolatosak, mint a demokrácia Hongkongban, az emberi jogok Hszincsiangban, és sokféle dolog.” Legutóbbi publikációjára hivatkozvaKülügys magazinban kiállt az ilyen kényszertől való elrettentés szükségessége mellett, és bevezette a „kollektív reziliencia” stratégiáját, amely magában foglalja számos olyan ország elismerését, amelyek ki vannak téve a kínai gazdasági kényszernek, és olyan termékeket is exportálnak Kínába, amelyektől nagymértékben függ. Cha azzal érvelt, hogy a kollektív fellépés fenyegetése, mint például „a kollektív gazdasági fellépésre vonatkozó 5. cikk”, potenciálisan növelheti a költségeket, és elriaszthatja „a kínai gazdasági zaklatást és a kölcsönös függőség kínai fegyveressé tételét”. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy egy ilyen akció politikai megvalósíthatósága kihívást jelentene.

  Melanie Hartkifejtette, hogy a gazdasági kényszer forgatókönyvei és a katonai konfliktusok különböző kontextusok, és a gazdasági kényszer gyakran „egy szürke zónában” fordul elő, és hozzátette: „Ezek a tervek szerint nem átláthatóak. Tervezés szerint rejtve vannak.” Tekintettel arra, hogy Peking ritkán ismeri el nyilvánosan, hogy a kereskedelmi intézkedéseket fegyverként alkalmazza, és ehelyett elhomályosító taktikát alkalmaz, megismételte, hogy fontos az átláthatóság megteremtése és e taktikák feltárása. Hart azt is kiemelte, hogy az ideális forgatókönyv az, amikor mindenki rugalmasabb, és új kereskedelmi partnerek és piacok felé fordulhat, így a gazdasági kényszer „nem esemény”.

  Erőfeszítések a gazdasági kényszer ellen

  Melanie Hartosztja az amerikai kormány álláspontját, miszerint Washington a gazdasági kényszert a nemzetbiztonságra és a szabályokon alapuló rendre nézve fenyegetésnek tekinti. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok fokozza az ellátási lánc diverzifikációját, és gyors támogatást nyújt a gazdasági kényszerrel szembesülő szövetségeseknek és partnereknek, amint azt a közelmúltban Litvániának nyújtott amerikai segítség is mutatja. Felhívta a figyelmet az Egyesült Államok Kongresszusának kétpárti támogatására a kérdés kezelésében, és kijelentette, hogy a tarifák nem biztos, hogy a legjobb megoldást jelentik. Hart azt javasolta, hogy az ideális megközelítés különböző nemzetek összehangolt erőfeszítéseit foglalja magában, de a válasz az érintett áruktól vagy piacoktól függően változhat. Ezért azzal érvelt, hogy a hangsúly azon van, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbbet az egyes helyzetekhez, ahelyett, hogy egy mindenkire érvényes megközelítésre hagyatkoznánk.

  Mariko Togashimegvitatta Japánnak a ritkaföldfém-ásványokkal kapcsolatos kínai gazdasági kényszerrel kapcsolatos tapasztalatait, és rámutatott, hogy Japán a technológiai fejlesztés révén körülbelül 10 év alatt 90 százalékról 60 százalékra tudta csökkenteni Kínától való függőségét. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a 60%-os függőség még mindig jelentős leküzdendő akadály. Togashi a diverzifikáció, a pénzügyi támogatás és a tudásmegosztás fontosságát hangsúlyozta a gazdasági kényszer megelőzése érdekében. Miközben hangsúlyozta Japánnak a stratégiai autonómia elérését és a más országoktól való függőség növelésének nélkülözhetetlenségét, azzal érvelt, hogy a teljes stratégiai autonómia elérése egyetlen ország számára sem lehetséges, ami kollektív választ tesz szükségessé, és megjegyezte: „Természetesen fontos az ország szintű erőfeszítés. de tekintettel a korlátokra, úgy gondolom, hogy a hasonló gondolkodású országokkal való stratégiai autonómia elérése kritikus fontosságú.”

  A gazdasági kényszer kezelése a G7-en

   

  Ryuichi Funatsuosztja a japán kormány álláspontját, megjegyezve, hogy ez a téma lesz az egyik legfontosabb téma a G7-ek vezetőinek találkozóján, amelyet idén Japán vezet. Funatsu idézte a G7-ek vezetőinek a 2022-től kezdődő gazdasági kényszerről szóló közleményét: „Növeljük éberségünket az olyan fenyegetésekkel szemben, beleértve a gazdasági kényszert is, amelyek célja a globális biztonság és stabilitás aláásása. Ennek érdekében megerősített együttműködést folytatunk, és feltárjuk azokat a mechanizmusokat, amelyek javítják az értékelést, a felkészültséget, az elrettentést és az ilyen kockázatokra való reagálást, a bevált gyakorlatokra támaszkodva a kitettség kezelésére mind a G7-en belül, mind azon túl.” iránymutatás az idei előrelépéshez. Megemlítette az olyan nemzetközi szervezetek szerepét is, mint az OECD a „nemzetközi tudatosság növelésében”, és idézte az ASPI 2021-es jelentését, amelynek címe:Válasz a kereskedelmi kényszerre, amely azt javasolta, hogy az OECD készítsen jegyzéket a kényszerítő intézkedésekről, és hozzon létre egy adatbázist a nagyobb átláthatóság érdekében.

   

  Válaszul arra, amit a panel résztvevői az idei G7-csúcs eredményeként szeretnének látni,Victor Cha„Egy olyan stratégiáról szóló vita, amely kiegészíti vagy kiegészíti a hatások mérséklését és ellenálló képességét, és azt vizsgálta, hogy a G7-tagok miként tudnának együttműködni a kollektív gazdasági elrettentés valamilyen formájának jelzésében”, azonosítva Kína nagymértékben függőségét a luxustól és a közvetítő stratégiai cikkektől. Mariko Togashi megerősítette, hogy reméli a kollektív fellépés további fejlődését és megvitatását, és hangsúlyozta az országok közötti gazdasági és ipari struktúrák közötti különbségek elismerésének jelentőségét, hogy megtalálják a közös nevezőt, és megbizonyosodjanak a kompromisszumok mértékéről, amelyekre hajlandóak.

   

  A paneltagok egyöntetűen felismerték, hogy sürgős cselekvésre van szükség a Kína által vezetett gazdasági kényszer leküzdése érdekében, és kollektív válaszra szólítottak fel. Javasolták a nemzetek közötti összehangolt erőfeszítést, amely magában foglalja a rugalmasság növelését és az ellátási lánc diverzifikációját, az átláthatóság előmozdítását és a kollektív gazdasági elrettentés lehetőségének feltárását. A paneltagok azt is hangsúlyozták, hogy az egységes megközelítés helyett személyre szabott, az egyes helyzetek egyedi körülményeit figyelembe vevő válaszra van szükség, és egyetértettek abban, hogy a nemzetközi és regionális csoportosulások kulcsszerepet játszhatnak. A jövőre nézve a panel résztvevői a közelgő G7-csúcsot lehetőséget kínálnak a gazdasági kényszer elleni kollektív válasz stratégiáinak további vizsgálatára.